KRASZNAHORKA béke porainkra.

Kraszna-Horka béke poraira. Emlékezés,és elmélkedés.

A híreket tudomásul kellett vennünk. Miközben (szlovák-barátaink) győzelmi mámorban ünnepeltek, megint égni kezdett a vár maradéka is. Persze hogy égni kezdett, hiszen jó munkához idő kell. Fáj ez a nagy szeretet amit az Úr küld ránk. Maradék történelmi emlékeink megint odavesznek. Már nincs mit mondanunk a gyermekeknek, mert lassan kételkednek, és el sem hiszik, hogy mekkora Nemzet voltunk. Elmennek külföldre pénzért, munkáért, és vissza sem néznek többet. Olyan múlttal rendelkezünk aminek a bizonyítékait lassan a történelmi lángok teljesen hamuvá senyvesztenek.
-Miért szeret ennyire minket a mi Istenünk?
-Miért fogott rajtunk a rossz szomszédság Török átka?
-Miért az a rengeteg művészi alkotás Andrássy gróf kőkoporsón az angyalok?
-Mi szegény meg nem értett (barbár) nép kiknek most az Andrássy gyűjtemény egy II. Nemzeti múzeumunkkal elvész.
-Nem marad semmi utánunk, még bizonyíték sem, hogy voltunk.
-Ami marad, hogy a Magyar nép egy semmire kellő pogány tehetségtelen kalandor barbár társaság akik Román,Szlovák,Horvát,és Osztrák területeken éltek mint betolakodók.
-És Zrinyi Miklós is hiába halt meg a Török ellen, mert 150 évig nyugodtan elnézték a szenvedésünket a Katolikus Nyugati barátaink.
-A Kőszívű ember fia is hiába vérzett 50 sebből.
-Nekünk mindég, mindent el kell veszítenünk.
-Nekünk mindenkinek be kell hódolnunk.
-Mert esünk kelünk, és többet esünk mint amennyit kelünk.
-BÉKE KRASZNA HORKA PORAIRA (PORAINKRA).



-Reménykedjünk, hogy a Mindenható Atya szeretetből kínoz bennünket.
-Bízzunk abban a csodában, hogy lesz olyan idő mikor a szomszéd szeretettel néz ránk, és nem irigy gőggel.
-Magunk választottuk, hogy Magyarnak szülessünk. Vajon kiálljuk a próbát?
-Vajon a mindenkor bizonyított hatalmas erőnk (kifulladásig) és összefogásunk lesz még, vagy ezek most már tényleg a végnapjaink?